A Reflex Környezetvédő Egyesület vezetősége mély fájdalommal tudatja mindazokkal, akik ismerték, szerették, és tisztelték, hogy egykori kiváló kollégánk, harcostársunk, barátunk Fisi Ernő, nekünk csak Ernő bácsi, életének 82. évében eltávozott közülünk. Egy igaz barátot, becsületes, lelkes, odaadó embert veszítettünk el. Míg a betegsége le nem vette a lábáról, önzetlen munkájával, véleményével sokat segített a Reflexnek, az Ellenőrző Bizottságnak. Nagy szerencsénk, hogy rögtön a rendszerváltáskor összekapcsoltuk sorsunkat: a győri elkerülő autópálya, a 82-83-as bevezető szakasz okán tőle leshettük el a szakmát, a civil kurázsit. A beruházások menetéről, a háttér-összefonódásokról, a közlekedési- és építési hatóságok természetéről, az útépítők logikájáról, a lakosság szervezéséről. Később lényegében ő volt a pápateszéri oktatóközpontunk építési munkálatainak mindenese, műszaki ellenőre. Segített, amikor csak tudott. Szakmailag, emberileg sokat köszönhetünk neki. Hiányozni fog.

Emléke előtt tisztelegve közzé tesszük hosszú, tartalmas életét bemutató önéletrajzi leírását, melyet néhány évvel ezelőtt maga vetett papírra.

Önéletrajz

Nevem:

Fisi Ernő.

Születtem:

Ikrényben 1930. október 20.-án. Édesanyám neve: Ács Mária.

Diplomáim:

okleveles erdőmérnök  (kelte: 1954. december 8.)

okleveles vasbetonépítési szakmérnök (kelte: 1972. május 23.)

Édesapám a helyi grófi birtokon volt gazdasági cseléd, édesanyám apám 1955-ben bekövetkezet haláláig a háztartást vezetette, utána az ikrényi Állami Gazdaságban dolgozott, mint szakácsnő.

Az elemi iskola 1-5. osztályát a helyi népiskolában végeztem, majd a győri Gárdonyi Géza Polgári Fiúiskola tanulója lettem. A polgári elvégzése után felvételt nyertem a győri Katolikus Líceum és Tanítóképzőbe, ahol 1950-ben érettségiztem. Érettségi után sikeresen felvételiztem a Soproni Egyetem erdőmérnöki karára, ahol 1954-ben mérnöki diplomát szereztem, diploma tervemet a Mátrafüredi Erdőgazdaságnál készítettem. 1955. január 1-től a Szegedi Falemezgyár mérnöke lettem. 1955. augusztus 8-án áthelyezetek a Nyugat-magyarországi Fűrészethez Szombathelyre, műszaki és beruházási előadónak a vállalati központba. 1956. februárjában kihelyeztek az épülő kombinát területére üzemmérnöki és műszaki irányító munkakörbe. 1956. októberében áthelyeztek a vállalat lenti üzemébe üzemvezetőnek, feladatként meghatározva a fűrészcsarnok nagyfesztávolságú tetőszerkezetének átépítési feladatainak irányítását. Kiemelkedő eseménye volt életemnek az 1956-os forradalom, amelyben részt vettem, és amelyért elítéltek. Az ítéletből 5 év két hónap és tizenegy napot letöltöttem. Az 1956-os magyar forradalomban való részvételem miatt hét év börtönre, 10 év közügyektől való eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítéltek. A börtönben 1957. január 20-tól 1962. április 3-ig voltam. Szabadulásom után segédmunkásként dolgoztam az ugodi erdészetnél, majd a hatóságok köteleztek arra, hogy a volt vállalatom franciavágási fűrészüzemében segédmunkásként dolgozzam 1963. szeptember végéig, amikor feloldották a munkavállalási korlátozást. 1963. októberétől az O.E.F. 2-es számú Erdőrendezőség szerződött mérnöke lettem Veszprémben. 1965. január 1-től a Pápakörnyéki Vízgazdálkodási Társulat mérnöke lettem. 1967. októberének közepén áthelyeztek a Győri Vízgazdálkodási Társuláshoz, ahol 1971. februárjáig dolgoztam. Ezután a Győri Közmű és Mélyépítő Vállalat dolgozója lettem 1983. február 1-ig. Ekkor vállaltam az UNIVER Építőipari Szövetkezet (Pannonhalma) műszaki iroda vezetését egy évre. 1984-től 1989. decemberéig (nyugdíjazásig) a Győri Tanácsi Építő és Szerelőipari Vállalat mérnökeként dolgoztam. 1989. december 19-én nyugdíjaztak.

1986 óta társadalmi munkával segítettem a győri REFLEX Környezetvédő Egyesület munkáját. 1996 óta az egyesület Ellenőrző Bizottságának tagja, 1999-től elnöke lettem.

1990-ben tagja lettem a TIB győri szervezetének, ahol 1991-ben alelnökké választottak. 1989-ben megválasztottak az Ellenőrző Bizottság elnökének.

1956-os Emlékéremmel és Köztársági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetéssel rendelkezem.

1956. február 11-én nősültem, feleségem könyvelő volt nyugdíjazásáig. Két gyermekünk született, fiunk héthetes volt, amikor meghalt, lányunk egy kislány unokával szerzett örömet nekünk.

Fisi Ernő