Vannak olyan problémás csomagolóanyag fajták, melyek megelőzése elsősorban környezet- vagy egészségvédelmi szempontból lenne fontos. A műanyag-csomagolások közül ilyen a például a polivinilklorid (PVC). A PVC gyártása súlyos környezetszennyezéssel jár, használata és hulladékkezelése (különösen elégetése) egészségkárosítással veszélyeztet. A környezettudatos fogyasztó ezért következetesen kerüli a PVC-ből készült termékeket és csomagolóanyagot (a műanyag csomagolások alján ma már általában megjelenik, hogy milyen fajta műanyagról van szó). Egyébként PVC-be ma már élelmiszert csak elvétve csomagolnak.
Ha dönteni kell a kis- és nagykiszerelésű csomagolások között, akkor - hulladék megelőzési szempontból - kétségtelenül a nagy kiszerelés a jobb. Emellett szól az is, hogy a nagykiszerelésű termékek egységára általában kedvezőbb, mint azok kis kiszerelésű változata. Alapjában véve azonban az a legfontosabb, hogy az adott termékből valójában mennyire van szüksége? Tapasztaljuk, hogy ha a megvásárolt mennyiség nem kerül időben felhasználásra és megromlik, akkor mégsem volt jó döntés volt a nagyobb kiszerelés, vagy a kettőt fizet hármat vihet akció. Így nemcsak a csomagolóanyag, de a megromlott termék is hulladékká lesz.
Csomagolóanyagok nélkül ma már nem tudunk meglenni, hiszen védi, szállíthatóvá teszi az árut, illetve porciózza azt. Csomagolni tényleg muszáj – csakhogy a mai „modern” háztartásban keletkező szilárd hulladéknak már fele (!) elhasznált csomagolóanyag. Amit a vásárló a termékekkel együtt kénytelen megvenni. Hogy aztán előbb-utóbb a kukában végezze – ami megegyezik a csomagolóipar alapvető érdekeivel, hiszen ő - profitban gondolkodva - minél gyorsabban, minél több csomagolóanyagot akar eladni. Amihez neki újrahasználatra alkalmatlan, egyszer használatos csomagolásokra van szüksége. A kényelmes fogyasztók segítségével lényegében abból csinálnak erényt, hogy milyen gyorsan tudnak az értékes nyersanyagból hulladékot csinálni. Ne feledjük: az eldobó csomagolások elterjedése nem csupán a szeméthegyeket hizlalja, de rengeteg értékes alapanyag és energia megy velük örökre veszendőbe.
A háztakarítás, felújítás jó alkalom arra, hogy a feleslegessé vált holmiknak (kidobás helyett) új gazdát keressünk. Először rokonnál, ismerősnél próbálkozik az ember, ők - ha szükségük van rá - ingyen elvihetik. Van aztán, amikor inkább jótékonykodni akar az ember. Nem pénzre vágyik, hanem valami jó érzésre. Arra, hogy a számára feleslegessé vált ruhák elajándékozásával örömet okoz másoknak és jót tesz a környezetnek.
A piacot manapság elárasztó olcsó termékektől jó minőséget vagy hosszú élettartamot elvárni botorság. Nyilvánvaló, hogy az ipar és a kereskedelem számára a milliós szériában gyártott és gyorsan elhasználódó (hulladékká váló) termékek biztosítják a nagy forgalmat, a jó boltot. Vedd és dobd… Első ránézésre a fogyasztó számára is olcsóbbnak tűnnek az eldobálós termékek (borotvalehúzók, elemek, golyóstollak, öngyújtók stb.) mint az utántöltős vagy cserélhető betétes társai. Aki azonban utána számol és elmereng a hulladékhalmokon, az rájön, hogy igazából drága árat fizetett ezért. Ő is és a környezet is.
A hosszú élettartamú termékek vásárlása mind a környezetvédelem, mind pedig a pénztárca szempontjából a legkifizetődőbb megoldás. Az ember addig használ egy terméket, amíg az biztonságosan működik és „ökológiai mérlege” is megfelelő Elméletileg minél tovább használja, minél később válik hulladékká - annál jobb. Vásárlás előtt azonban nem árt, ha a fogyasztó azt tisztázza magában, hogy erre a termékre valóban szüksége van-e? Az eleve haszontalan, vagy kihasználatlan eszközök, a feleslegesen beszerzett (kapott) kisgépek ökológiai mérlege több hátrányt jelez, mint előnyt.
A nemrég indult – hulladékcsökkentést célzó – pályázati programunk címe ugyan „Fogyókúrán a kuka, ám alcíme már jól jelzi, hogy a hulladékcsökkentési lehetőségek közül elsődlegesen a legfontosabbra, a megelőzésre és újrahasznosításra koncentrálunk. És ez nem véletlen. Maga a téma érdekes és sokoldalúan feldolgozható. A "fogyasztási ingert" nagyon sokszor a reklám indítja el - a folyamat végén azonban mindig ott van a hulladék , ami egyre súlyosabb ökológiai problémákat okoz és egyre súlyosabb társadalmi kérdéseket vet fel. Az elsősorban az iskolás korú gyerekeket és azok szüleit célzó programunk fő törekvése, hogy a gyerekekből tudatos fogyasztót neveljünk, akinek cselekedeteit nem a reklám határozza meg, aki ismeri az összefüggéseket, aki maga dönti el, hogy valójában mire van szüksége, és aki vásárlásainál figyelembe veszi döntéseinek ökológiai következményeit is. Ez a korosztály még mesze nem rendelkezik azokkal a gyakorlati tapasztalatokkal, amelyek segítenének kis életükben „helyükre tenni a reklámokat”, és nem tudják, mit tehetnek a legfontosabb cél - a hulladék képződés megelőzése terén. Mi most megpróbálunk nekik segítséget nyújtani a hulladékmegelőzésről szóló honlapunkon közzétett sorozatunkkal.
Szemétpostának hívják azokat a címezetlenül, ingyenesen érkező reklámküldeményeket, melyekkel naponta tömködik tele postaládáinkat. Az áruházláncok akciós újságaiból, különféle prospektusokból, szórólapokból, hirdetéseket tartalmazó reklámkiadványokból egy háztartás évente 26 kilónyit kap. Ez országosan kb. 2,5 milliárd küldeményt, vagyis 60000 tonna papírt (hulladékot) jelent. Ezért kár volt a sok-sok kivágott fáért és a feldolgozással járó környezetszennyezésért!


















