A piacoknak hangulata van, és lehetőséget nyújt az eladó-vevő közötti párbeszédre. Ami a szupermarketekben lehetetlen, hiszen az eladók - ha fellelhetők egyáltalán - nem tudnak a termékről semmit… A megelőzési főszabály itt is érvényes: logikus, hogy az ember a piacra is viszi magával a saját csomagolóanyagát. Kosarat, szatyrot a darabos árunak, zárható üveget a kimért tejnek, tejterméknek, zárt műanyag dobozt epernek, savanyúságnak stb.

Egy hiper/szupermarket bő áruválasztékával elméletileg könnyíti ugyan a fogyasztó dolgát - viszont rengeteg előrecsomagolt árut, fagyasztott- és félkész élelmiszert tart. Ami viszont megnehezítik a környezettudatos beszerzést, drágítják a bevásárlást és növelik az otthoni hulladéktermelést. Vagyis a megelőzés ellen hatnak.

A jó háziasszony – mint tudatos fogyasztó- otthon általában még pontosan tudja, hogy a háztartásában mire van szüksége. Amikor valami kifogyott, akkor felírja emlékeztetőül az erre rendszeresített papírra (bevásárló cetli) és bekészíti a bevásárló kosarába. Vásárolni pedig már ezzel a kész listával indul – és gyermekét is így indítja el a boltba. Így esélye van arra, hogy a boltban nem reklámszlogeneket dúdolgatva, nem a leárazásoktól és akcióktól elkábulva nyúlkál össze-vissza. Hanem a valóban szükséges dolgokat veszi meg, méghozzá a tervezett mennyiségben. Vagyis nem a szemével, hanem az eszével vásárol.

Sok eszközt (pl. parkettacsiszolót, szőnyegtisztítót, sövénynyírót, ütvefúrót, utánfutót) csak néhány órán át használunk. Esetleg néhány hónapig, mint a babamérleget. Ezek a drága termékek otthon sokszor csak a helyet foglalják, holott más is nyugodtan használhatná - ha éppen szüksége van rá.