A nyolcvanas években a világ majd minden táján hangot kaptak az akkor még újdonságnak tűnő, zöld gondolatok. Zömében az értelmiségi emberek és közülük is az újságírók körében volt nagy arányban tapasztalható a jövő iránti felelősség megfogalmazása. Ez alól Győr sem volt kivétel. A megyei napilap, a Kisalföld oldalain is fel-feltűntek a természet- és környezetvédelem fontosságát hangsúlyozó sorok. A Reflex egyik alapító tagja, az Egyesület nevének „keresztapja", Gaál Józsi, valamint rendezvényeink odaadó segítője Tábori Judit és férje, a Reflex egykori elnöke, N. Magyar Tibor írásaiban is sok-sok esetben köszönt vissza ez a gondolat. Azaz a következő generációk életéért való felelősségvállalásra, a mindennapok hibás szemléletének változására való biztatás. Judit és Józsi évekkel ezelőtt elment, értük szólt a harang. Most N. Magyar Tibiért. Hetvennegyedik életévében elhunyt.

NMT a legizgalmasabb időszakban, a nyolcvanas évek végén vállalta a Reflex Egyesület vezetésének felelős és sokrétű feladatait. Hihetetlen pezsgő időszak volt az, a magyar társadalomban épp úgy, mint a haragos zöld színű Reflex életében. Szakmájához hűen lapokat indított a városban. Alapítója és főszerkesztője volt a Nyugati Hírlapnak, és a Vasárnapi Hírmondónak. Ezekben a győri újságokban kinyílt a kapu az alternatív gondolatoknak, a létrejövő új szervezetek bemutatkozásának, na meg számos ragyogó,
időtálló publikációnak.

Kiemelkedő újságírókat vett maga mellé. Hosszú éveken át egykori napilapjában, a Kisalföldben is - sokak örömére - óriás keresztrejtvényeket készített. (Kockás füzete mindig a táskájában lapult.) Elegáns ember volt. Hozzánk, torzonborz, pólóba öltözöttekhez képest, ő mindig vasalt inget és szövetnadrágot, zakót, jobb időben kardigánt viselt. Halk szavú emberként is nagyon jól tudott tárgyalni. A miniszterek ugyanolyan emberek voltak a számára, mint bármelyikünk. Megkövetelte a korrekt párbeszédet és a
másik ember tiszteletét. Soha nem tartotta magában a problémákat, mindig kimondta, ezért néha nehezteltek rá, de így volt ő a Magyar Tibi. Az NMT.

A Reflex életében egy karakter, egy egyéniség volt. Elsősorban neki köszönhetjük, hogy médiakapcsolatai révén meg- és elismert állandó szereplői voltunk a híreknek, az újságcikkeknek, a rádió- és tévéműsoroknak. Ahogy manapság mondják: - a „Reflex” akkor lett brand. Ahogy a feje fölött elszálltak az évek, az évtizedek úgy lett egyre visszahúzódóbb. Az egészségügyi problémák is megtalálták. Így már elmaradtak a presszóbeli kerekasztal összejövetelek, a gyöngyöző kisfröccsök, a cigik füstkaríkái, a forró kávék kavargatása, egymás cukkolása. Ígérte, hogy egy-egy reflexes összejövetelre eljön, de az utolsó
pillanatban mindig lemondta. Az unokájára vigyázott. Ahogy lányának és unokájának, úgy nekünk is hiányozni fog. A jóbarát, Pátkai Tivadar költő szavaival veszünk tőle végső búcsút csütörtökön (június 10.) délelőtt 10 órakor a szabadhegyi új köztemetőben. Amíg élünk, addig sokszor fogunk a Reflex Környezetvédő Egyesület egykori elnökére, N. Magyar Tiborra gondolni. Nyugodjék békében!

Lajtmann József írása