A bakonyi szurdokvölgy volt helyszíne a Reflex és a bakonyi civil társszervezetek, valamint a segítő önkénteseink ez évi első „megmozdulásának". A bakonyi karsztvízről, a Cuha-patakról, a bakonyi erdők faállományáról, a Győr-Veszprém vasútvonal sorsáról, a bencés rend bakonybéli munkáiról, barlangtúrákról, hegyi táborokról esett szó egy közös munka kapcsán.

A Reflex Környezetvédő Egyesület néhány lelkes tagja és több térségi társszervezete kapcsolódott a Bakonyvasút Szövetség segítségkéréséhez. A feladat az volt, hogy a zirci vasútállomás várótermében lévő Cuha-völgyi vasút történetét bemutató kiállítást - vasúti ingázással - átköltöztessük a Bakony szívében lévő, a kirándulók által leginkább érintett leszállóhelyre, Porva-Csesznek vasútállomásra.
A társaság egy része Győrből, másik része Veszprémből indult vonattal a csapatokat Zircen váró, harmadik részt „képező", kedves helyi barátainkhoz. A győri csoport az út folyamán, oda-vissza, ragyogó előadásokkal töltötte idejét. Nagy Dénes nyugdíjas erdőfelügyelőségi mérnök a Bakony gazdag erdeiről, faállományáról, Lajtmann József a Reflex munkatársa a bakonyi vizekről, míg Bödecs Barnabás a Szövetség elnöke a vasút sorsáról, jobbá tételének lehetőségeiről beszélt. A szépszámú társasághoz kapcsolódott Pannonhalmán Ambrus atya, aki a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor széppé válásáról, a diákokkal való „természetvizslató" túrákról mesélt kedvet derítő élményeket. Nagy Péter a Magyarország Természeti és Kulturális Örökségéért Alapítvány munkáiról, a bakonyi patakmalmokról, forrásokról, erekről tartott részletes ismertetőt. Gyakorlatilag a zirci bontást, a vonaton történő eszközök, tárlók, állványok, transzparensek pakolását, szállítását, a sötétbenyúló porvai felállítását senki sem vette észre. Jó út volt, szórakoztató közös munkával, sok új ismerettel, vidámsággal teli. Ilyenkor az ember nem szomorkodhat, hiszen az egykor bizonytalan sorsúvá tett vasút esetén - a civil összefogásnak köszönhetően - látja az alagút végét...